Láthatatlan Kiállítás – Érzékenyítésben vettek részt a Zala Megyei CSEÖH munkatársai

Fő tevékenység: Kiemelt hír

Nagykanizsán a Vakok és Gyengénlátók Zala Megyei Egyesülete szervezésében két napon keresztül látogathatták az érdeklődők a Láthatatlan Kiállítást.

IMG_4269 IMG_4246

Nagy izgalommal és érdeklődéssel indult a CSEÖH csapata is a programra. Elsők közt érkeztünk. Először az előtérben érzékenyítő, életszerű feladatokat, a vakok és gyengén látók által használt eszközöket próbálhattuk ki. Majd következett a „valódi” élmény. A Medgyaszay Ház nagytermében, a Láthatatlan Kiállítás ideje alatt teljes sötétség honolt. Csapatunk tagjait látássérült tárlatvezetők kísérték állomásról állomásra. 3 életszerű helyszín volt berendezve, ahol a látáson kívül csak a többi érzékszervünket lehetett próbára tenni: a hallást, a szaglást és a tapintást.

Az interaktív program, mely a budapesti tárlat egy szeletét mutatta be, azzal a céllal született, hogy a nem látók és a látók között teremtsen hidat, és megmutassa: látás nélkül is lehet teljes értékű életet élni.

 

Élményeink:

IMG_4256 IMG_4274 IMG_4262  Láthatatlan kiállítás   IMG_4271 IMG_4266„Izgalmas volt megtapasztalni, hogy azt a kontrollt, amit a látásunkkal kapunk, el kell engednünk és más érzékszervünkre kell hagyatkozni, azzal ki is tágult ugyanakkor a világ. Nagyon izgalmas és érdekes volt, mindenkinek csak ajánlani tudom.”– B. Bengő Hajnalka

„A láthatatlan kiállítást érdekesnek és izgalmasnak találtam. A végén azonban mégis megkönnyebbülve léptem ki a sötét teremből és boldogsággal töltött el, hogy láthatok.”- Nagy Veronika

“Vigyázz rá, mint a szemed világára!” Ez a mondat, sokak számára semmit mondó, mind addig, míg valóságos tapasztalattá nem válik, hogy milyen érzés a bennünket körbevevő világban látás nélkül létezni. Nagyon fontosnak tartom, hogy fogyatékkal élő embertársaink korlátait saját tapasztalatainkon keresztül ismerhessük meg. Így nagyobb empátiával közeledhetünk hozzájuk, megérthetjük, hogyan támogathatjuk Őket, hogyan tudunk valóban jól segíteni. Személyes élményként arról számolhatok be, hogy a “sötétben tapogatódzás” legalább olyan érdekes, mint a színes világ, csak merőben más!” – Szabó Tímea

„Becsületre méltó, hogy a látássérült társaink mennyire jól tájékozódnak a „nagyvilágban”.
A kiállítás után még jobban értékelem, hogy mennyire értékes, ha jól működik a látószervünk és mindent látok.”- Darabos Noémi

„Nagyon érdekesnek és hasznosnak  találtam a Braille írógépet. A sötét szobában a tárgyak vizsgálata közben nagy boldogság töltött el, mikor  felismertem, hogy milyen formát rejt a szobor és  éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Mintha az szobor életre kelt volna egy pillanatra  és azt sugallta,  hogy vigyázok rád, nem vagy egyedül a sötétben.” – Szabó-Böröcz Ildikó

„Különleges élményben volt részem, amit minden látó társamnak meg kellene tapasztalnia!
Az “Örülök, hogy látlak!” új értelmet nyert számomra!” – Darvas Vivien